Mark Twain klasszikusa, a Koldus és királyfi musicalként kelt életre a Magyar Színház színpadán Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi adaptációja révén, mely a két fiú kalandos történetét meséli el. Tom Canty, a szegény sorsú fiú, Ember Márk és Edward herceg, a trónörökös Fülöp Kristóf főszereplésével, életük drámai összefonódását bemutatva. Szívmelengető, gondolatébresztő, sikergyanús előadás született. A musical Tolcsvay László zeneszerzőnek köszönhetően telis tele van erősen slágergyanús, sokszor megrázó, nagyívű dalokkal, velős mondanivalóval, nagyszerű hangokkal, színészi alakításokkal.

„Mindenki megkapja azt, amit érdemel… Kölcsön sorssal élhetsz, de soká nem lehet, visszatalál hozzád saját életed…”

Ki ne ismerné, Mark Twain a világirodalom egyik legkacagtatóbb, legélesebb szemű írójának nagyszerű alkotását. A két megszólalásig hasonlító ifjú történetét, akik a sors kifürkészhetetlen kegye által ruhát és rövid időre életet cserélnek, hogy megismerhessék a másik, számukra oly tiltott és elérhetetlennek tűnő világát. A két nagyon különböző osztálybeli fiatalnak: a nincstelenek, a koldusok és az éhezők keserves világába került királyfinak és az álszentek, képmutatók életével ismerkedő koldusfiúnak fordulatos történetét élvezhette a nagyérdemű a Magyar Színház színpadán 2024. november 06. esti bemutatón.

Élt a múlt századi Amerikában egy bozontos, sörényű, hanyag öltözködésű, matrózok és bányászok között felnőtt, faragatlan és nyughatatlan fiatalember, akinek szókincse nemcsak kifejező, hanem gyakran szalonképtelen, sőt, néha nyomdafestéket nem tűrő volt. Ez az ember írta a világirodalom ma is közkedvelt, a kamaszok által ronggyá olvasott, örökkön népszerű, csodálatos ifjúsági regényeit, a Tom Sawyer kalandjai, a Huckleberry Finn vándorlásai és kalandjai, végül a Koldus és királyfi című remekműveket. Szerb Antal magyar író, irodalomtörténész a gyermekkönyvek Shakespeare-jének nevezte az írót, Mark Twaint hajdanán.

Mark Twain

A Koldus és királyfit alkotóereje teljében 1882-ben írta meg. Alkotásaiban előszeretettel tért vissza az európai középkorba. A Koldus és királyfi cselekménye is a középkorban játszódik, amely az angliai Tudor-korba viszi az olvasót.

A XVI. század közepén, egy őszi napon, Londonban a szegény Canty családnak fia születik. Ugyanezen a napon, egy másik angol családban is fiú születik, mégpedig a királyi családban. A különbség az, hogy ez utóbbi fiúra mindenkinek, egész Angliának szüksége van. Mindenki örül az új jövevénynek és ünnepel, legyen az rangos vagy közrendű, vigadozik, táncol, dalol, iszik gazdag és szegény egyaránt. A két gyermeknek azután másként alakul a sorsa: a kis Edwardot apja, VIII. Henrik király, a legjobb mesterekkel taníttatja, az udvartartás pedig lesi az ifjú minden kívánságát. Százan ugranak, hogy teljesítsék legapróbb kívánságát is.

A kis Tom eközben a százezres London mocskos peremén, a darab szerint a „szemétdomb zsákutca” végén éli nyomorúságos életét anyja, valamint testvérei, Bet és Nan társaságában. Apja, John Canty tolvajként keresi kenyerét. Tom részeges apjának kedvenc szórakozása, ha felönt a garatra, hogy alaposan eltángálja a naphosszat kolduló és közben álmodozó gyermeket. A fiú azonban nem olyan, mint a szülei. Egy szerzetes tanító által könyveket olvas és arról ábrándozik, hogy egyszer majd maga is király lesz. Egy szép napon végre igazi királyt szeretne látni, ezért felkerekedik, s korgó gyomorral igyekszik a palota felé. Egy véletlen folytán sikerül találkoznia az ifjú királyfival, aki érdeklődéssel tekint rá.

Tom beszámol neki nyomorúságáról, a királyfi pedig úgy érzi, mintha mesét mondanának neki. Edward királyfi, akit annyira lefoglaltak tanulmányai, hogy játékra nem is gondolhatott, Tom szavait hallgatva maga is gyerekek közé vágyik, hogy velük együtt élhesse egy gyermek természetes életét. Eltervezik, hogy ruhát cserélnek egy kis időre, így Tom megtapasztalhatja majd, hogy milyen is királynak lenni, s Edward is megismerheti az egyszerű gyerekek sorsát a palota falain kívül.

A történet ettől kezdve két szálon folytatódik tovább. Edward koldus lesz, Tom pedig ifjú királyként tölti napjait. A királyfi kezd rájönni, hogy Tomnak igaza volt a kinti élettel kapcsolatban. Tom helyett őt ráncigálják, ütlegelik, neki kell koldulnia. Tom apjával bujdosnia, s bárhova megy, mindenütt kinevetik, amikor azt állítja, hogy ő a király. Ám akad egy pártfogója is, Miles Hendon a háborúból hazatérő katona és nemesember személyében. Bár Miles nem hiszi el Edward királyi követeléseit, jókedvűvé teszik a fiú „képzelgései” és a védelmezőjévé válik. Ő az egyedüli, aki hagyja, hogy Edward királyként viselkedjen vele. Együtt élnek át számos izgalmat: menekülnek, börtönbe is kerülnek, de mindvégig támogatják egymást.

Megtudjuk, hogy VIII. Henrik meghalt. A hír eljut az igazi királyfihoz is. Nemsokára itt a koronázás ideje, így az igazi királyfinak tennie kell valamit, hogy ne Tomot ültessék a trónra. Nagy nehézségek árán, de az utolsó pillanatban sikerül leállítania a koronázási ceremóniát. Elárulja, hogy mit eszeltek ki Tommal. A nemesek megdöbbennek a hasonlóságukon, de nem hiszik el, hogy Edward a jogos király, aki Tom ruháit viseli, amíg elő nem keríti Anglia Nagy Pecsétjét, amelyet a palota elhagyása előtt elrejtett. Edward és Tom visszatérnek eredeti helyükre, és Edwardot VI. Edward angol királlyá koronázzák. Miles Hendon grófi rangot kap és a család jogát, hogy a király jelenlétében is ülve maradhasson. Edwardot hát megkoronázzák, az új király pedig segít Tom családján. Ennyi a történet röviden.

A Koldus és királyfiból többször is készítettek filmet. Az elsőt épp a világhírű magyar rendező, Korda Sándor, de írtak belőle színdarabot és operát is. Ez is igazolja a halhatatlan mű mai napig nem szűnő népszerűségét.

Mark Twain klasszikusa, a Koldus és királyfi musicalként kelt életre a Magyar Színház színpadán Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi adaptációja révén, mely a két fiú kalandos történetét meséli el. Tom Canty, a szegény sorsú fiú, Ember Márk és Edward herceg, a trónörökös Fülöp Kristóf főszereplésével, életük drámai összefonódását láthattuk Nagy Viktor rendezésében.

Egy magyar musical a díszlettervező, Horesnyi Balázsnak és a jelmeztervező, Rátkai Erzsébetnek köszönhetően klasszikus köntösben megidézve a kor Angliáját. A díszletek komor hangulata, a zegzugos árkádokkal a klasszikus építészeti stílus kedvelt eleme volt a középkornak, mely tökéletesen beleillik a történetbe, akár London utcáin játszódik, akár a palotában.

A musical Tolcsvay László zeneszerzőnek köszönhetően telis tele van erősen slágergyanús, sokszor megrázó, nagyívű dalokkal, velős mondanivalóval, nagyszerű hangokkal, színészi alakításokkal.

John Canty, Tom apja: Mészáros Árpád Zsolt

A darab legnagyobb nyertese talán a John Cantyt, Tom apját alakító Mészáros Árpád Zsolt, akit kettős szerepben láthat a nagyérdemű az előadás során, mivel Edward herceg apját, VIII. Henrik, angol királyt is ő kelti életre a világot jelentő deszkákon. A szerep megformálása hűvös, távolságtartó, megfontolt ábrázolás Anglia uralkodójaként. Tom részeges, ordenáré apjaként briliáns alakítást nyújt, élvezettel JÁTSZIK végig a szerepben. Annyira mocskosul arrogáns, visszataszító alakot formál, hogy az már szinte szerethető.

„Nem számít nekem szart se a törvény, úgy is lógnom kell…” Érces csengésű telt, mélyen zengő orgánuma borzongató, szinte félelemkeltő tud lenni. Nagyszerű alakítással viszi végig a két apa annyira különböző karakterét. Végtelenül erőteljes alakítást nyújt.

Tom Canty, koldus: Ember Márk

A koldusfiú megformálása Ember Márk számára igazi tejföl szerep, melynek minden pillanatát látható módon teljesen kiélvezi, szinte lubickol benne. A darab elején a kis utcagyerekek körében még ő a nagymenő, vezér egyéniség, akire a kis koldusok hada felnéz:
„Ha az égvilágon semmid sincs, játszd azt, hogy minden tiéd… Éljen, éljen a koldus király…”

Miután Edwarddal ruhát cserélnek mindketten boldogok az újdonságtól, amit végre átélhetnek majd:
„Javaslom cseréljünk életet… Egyetlen egyszer csak pár boldog percet, had üljek trónra, had játsszak a sárban egyetlen egyszer, hisz csak erre vágytam…”

A szerepcsere folytán a palotában már a tettének súlya alatt görnyedő, félszeg, bátortalan kisfiú kettősségét ábrázolja tökéletesen. Nagyszerűen hozza az álruhába bújt, esetlen utcagyerek félelmeit. Akár egy vásott gyerek, aki rossz fát tett a tűzre és fél annak következményeitől és szeretné azt visszacsinálni:
„Akar a nyavaja király lenni…”
„Csak játszani vágytam, ez az én nagy átkom…”

Kétségbeesett könyörgése régi élete után megható, a néző szívéig ér:
„Csak elfogott a vágy otthonom láthassam én a szemétdomb zsákutca leges leg végén… A poshadt ivóvíz, a száraz kenyér lakomáknál nekem többet ér… az udvartartásom pár utcagyerek, de ott otthon lehetek! Vár rám egy szánalmas roskadó viskó, az apám egy otromba tuskó és egy bűzlő rissz-rossz szalmazsák…”

Edward, walesi herceg: Fülöp Kristóf

Fülöp Kristóf walesi hercege maga a tökéletes arisztokrácia, aki a kis koldus hatására szeretné kipróbálni, milyen lehet: „néha fetrengünk a sárban, mocskosabb a szánk kicsit… fetrengtek a sárban, járhatnék mezítláb… de jó lehet”.

A „szokatlan módi” álruha ellenére a legkiválóbbak rétegéhez tartozó személyt formál nagyszerűen, aki születésénél fogva, kiválósága okán elkülönül mindenkitől. Koldusként, álruhában is maga a megtestesült elegancia, kifinomult tartás, igazi uralkodó jellem, aki élesen elkülönül a közösségtől, melybe a véletlen folytán belecsöppent és úgy gondolja, hogy törvényenkívüliséget élvez, és önös érdekeit kiszolgálva rátelepszik arra, aki segíteni próbál rajta.

Miles Hendon: Pavletits Béla

Pavletits Béla, aki a Magyar Színház közönségének arcára nemrég még egy „lejárt szavatosságú” nagydumás Dzsinnként csalt mosolyt frenetikus játékával az Ezeregyéjszaka előadások alkalmával, ebben a darabban az igazi, önzetlen segítőtárs nagyszerű megformálója. Miles Hendon alakításában ő a tökéletes nemes kívül belül, nem csak megjelenése okán, nemes finomság árad szavaiból, gondolataiból egyaránt. A darab első felvonásának fináléja Pavletits Béla legszebb dalával végződik, keretbe foglalva a történetet, hiszen az előadás kezdetén is ő az aki mesélni kezdi a legendát:
„Így lettem én a kiváltságos Miles Hendon az álmok és a bolondok oltalmazója.”
„A kardom védheti őt meg, milyen furcsa gondolat, hiába nincsen feleségem, most fiam lett nekem…” meghatóan szép, visszafogott alakítás jellemzi végig a darab során.

Edith, Miles Hendon volt menyasszonya: Trokán Anna

Az előadás drámai vonalát Trokán Anna képviseli és bár nem sok szerep jut neki osztályrészül a darabban, amikor színen van megrázó jelenség. Velőtrázó könyörgése volt vőlegényének, a Menekülj című dalban katartikus élményt nyújt.

Az előadásban szereplő valamennyi művész tudása legjavát adva a legtöbbet hozta ki a szerepéből, karakterük egy-egy uralkodó jellemvonását maximálisan kidomborítva. Mindenkin látszott, hogy jól érezték magukat a szerepükben, önfeledten, igazán JÁTSZOTTAK.

A darab láttán elgondolkodik a néző: milyen jó lett volna, ha a világtörténelem során az összes királyokat, elnököket, diktátorokat, hadvezéreket elcserélték volna, ha egy kis időre is a koldusfiúkkal. Talán kevesebb nyomor, háború, szenvedés jutott volna az emberiségnek, ha a szenvedés által egy kicsit a hatalomra kerülők is megtisztultak volna. Persze, mindez csupán illúzió, szép mese, hogy a szegénység, a szenvedés jóvá teszi az eljövendő uralkodót. Lám, mi lett egy cipészből, egy szobafestőből, és más hasonló, nehéz sorsból jött diktátorokból. Igaz, ők nem voltak kis időre sem hercegek, királyfiak, mint Edward… Ha van tanulsága Mark Twain Koldus és királyfiának, akár ilyen tanulsága is lehet. Ki tudja, minket is mikor, hol, kivel cseréltek el, kinek az életét éljük valójában, a koldusét-e, avagy a királyfiét?! A legtöbb ember mindig elégedetlen a saját sorsával, de ha a másik ember életét megtapasztalja, annak minden nehézségével szembesül, rádöbben, hogy inkább a sajátját kéri vissza.

Mindezt Edward, walesi hercegként Fülöp Kristóf fogalmazza meg a darab egyik legszebb, igazán slágergyanús dalában:
„Ez nem az én életem, nincs hozzá semmi közöm nekem, én nem akarnám, hogy az én országom egy szemétdomb legyen. Erőszak, durvaság… én illuziókra, játékra vágytam, de porig rombolják… Kéne egy boldog királyság én, ha trónra jutnék, nem adnám alább! Ez nem az én életem, mindezt jóvá kell tennem…”

A musical humora, drámai fordulatai és szívhez szóló pillanatai rávilágítanak a hatalommal szemben a valódi értékek megbecsülésére, az igaz emberség értékeire.

A végszó, azután már együtt koldusok és nemesek:
„Mindenki megkapja azt, amit érdemel… Kölcsön sorssal élhetsz, de soká nem lehet, visszatalál hozzád a saját életed…”

Szívmelengető, gondolatébresztő, sikergyanús előadás született ismét a Magyar Színház színpadán.

Szerző: Kókainé Ibolya
Forrás: Ilovemusical.hu
Fotók: Tarnavölgyi Zoltán