Kitették a csecsemőt egy padra, rövid levelet mellékeltek hozzá

Charlie Chaplin ünnepelt filmes, egy filmstúdió sikeres tulajdonosa számos alkalmazottal, amikor a sok-sok munka és feladat közepette gyereke születik. Nem megy be megnézni a kórházba, mert nem ér rá, a kisfiú pedig néhány nap múlva meghal. Az anya mondja ezt el neki, akihez nem ment be, és aki ezek után el is hagyja őt.

Egy csavargó sétál a nagyváros utcáin, amikor is a padon egy rongyokba bugyolált csecsemőt talál. Felveszi, és ekkor veszi észre, hogy egy levelet is mellékeltek hozzá:

„Szeresse ezt az árvát, nevelje fel tisztességgel, szeresse ezt a gyereket”

– betűzi ki az üzenetet, majd hazaviszi szegényes hajlékába, és tízéves koráig – sok-sok nehézség közepette – úgy nevelgeti, hogy senki nem kérdezi, honnan van tulajdonképpen ez a gyerek, senki nem akarja elvenni tőle.

Chaplin ismerte a nyomort

Charlie Chaplin élete maga a rejtély. Azt sem tudjuk pontosan, mikor és hol született, apja elhagyta a családot a kis Charlie érkezése után, anyja ebbe testileg és lelkileg is belerokkant. Chaplin gyerekkorában élt árvaházban, megtapasztalta, milyen a nyomor, Amerikába érve aztán kemény munkával olyan sikereket ért el a filmes világban, amit kevesen.

A gyermeke elvesztése után készítette el első egész estés, fekete-fehér filmjét, 1921-ben, és A kölyök lett aztán az egyik legsikeresebb játékfilmje. Volt honnan merítenie, amikor a szegénységet, a testi-lelki kiszolgáltatottságot kellett megjeleníteni, és A kölyökbe beleszőhette azokat a fájdalmas apai érzéseit is, amelyeket a gyermeke elvesztése miatt élt át, illetve amiket érezhetett volna, ha fel tudja nevelni.

Ezeket a történetszálakat gyúrta egybe Nagy Tibor Magnus, Pozsgai Zsolt és Bradányi Iván egy musicalbe, az eredmény pedig Chaplinhez és Hollywoodhoz is méltó. A zenés darabot 1992-ben mutatták be először, és most a Magyar Színház úgy állította színpadra, hogy megállná a helyét bárhol a világon: sodró lendületű, szívhez szóló, nagyívű előadás született, ahol egytől egyig minden szereplő remek, a dalok tökéletesen kelnek életre, a táncosok profin, szemet gyönyörködtetően adják elő a helyzetekhez megalkotott koreográfiát.

A csillagokat az égről

Az ünnepelt énekesnőt, Maryt, aki a legnagyobb és talán legnehezebb slágereket énekli, Jenes Kitti kelti életre gyönyörű hangon, melegséget és elesettséget sugárzó, érzékeny előadásban, miközben a prózai részeknél tud kemény is lenni. Madame Foyer, a házmesternő Lőrincz Nikol alakításában egyszerre vad és kiszolgáltatott, és minden színre lépésével megmozgatja a közönséget. Charlie és Jackie, a kölyök kettőse pedig mindent visz: Szemenyei János és Gyetvai Martin (a másik szereposztásban Kocsis Gergő Levente játssza a kisfiút) egymásra mindvégig figyelve a csillagokat is leénekelték az égről.

Mellettük rendőrök, koldusok, utcalányok, pincérek és titkárok adják a kórust és a tánckart (koreográfus Gyenes Ildikó) a nagyvárosi környezetben, ahol a szürke külterületekhez (díszlettervező: Rózsa István) jól passzolnak a szürke jelmezek, amelyektől aztán élesen elüt a mulató vagy Hollywood csillogó világa a nagyestélyikkel (jelmeztervező: Horváth Kata). A színpadkép minden percben azt tükrözi, hogy valami nagy és izgalmas történet részesei vagyunk, egy pillanatra sem ül le az előadás, és miközben a játékban gyönyörködtünk, csak lassan vesszük észre, hogy közben elfacsarodik a szívünk, és talán még a könnyeinkkel is meg kell küzdenünk.

Játék a játékban

Miért kell elvenni egy apától a gyerekét? Oké, hogy nem az ő gyereke, úgy találta, nem jelentette senkinek, nem adta árvaházba, nem járatja iskolába, sőt lopni tanítja, néha éheznek is, nincs pénz gyógyszerre, de mindez nem érdekes, mert annyira szeretik egymást, hogy a legszívesebben kiszabadítanánk Charlie-t, a csavargót a dutyiból, és visszaadnánk neki Jackie-t, akit beültettek egy elegáns autóba, és elhajtottak vele.

De nem kell ezt megtennünk, mert a filmgyári fények kialszanak, újra a United Artists nevű hollywoodi filmstúdióban vagyunk: Charlie Chaplin, a stúdió tulajdonosa, vezetője leveszi a csavargó jelmezét, letörli magáról a sminkjét, botját és furcsa járását is elhagyja, és azon kezd veszekedni a munkatársaival, hogy hol van a fia, aki az előbb még itt volt, és akinek adott egy nagy macit ajándékba. Ha azt hittük, hogy a csavargó sorsa a szívfájdító, akkor most újabb érzelmi viharba kerülünk, mert ezt a történetet már nem lehet leállítani, átírni, megváltoztatni, Charlie Chaplinnek tényleg meghalt a gyereke.

A premieren, miközben a szűnni nem akaró taps a művészeket és az alkotókat éltette egy minden ízében szórakoztató előadás után, legbelül megtörtént, amit úgy hívunk, katarzis, egy kislány pedig így fordult az édesanyjához: ugye, megnézzük még egyszer?