A Nomád Nemzedék Társulat vendégjátéka

Novák Péter rendezésében a Nomád Nemzedék Társulat Csoóri Sándor halálának ötödik évfordulója alkalmából (2021. szeptemberében) színpadra vitte az 1959-ben megrendelt darabot.

A művet nem kellett aktualizálnia a rendezőnek, hiszen a „Halálra táncoltatott lány” című darab mondanivalója ma, s mi több örök érvényűen aktuális. A szerelem csábító édessége, a féltékenység mérge, a tiltás és a dacos ellenállás, a szegénység valamint a gazdagság, a családi hagyományokért hozott ésszerűtlen áldozatok örök küzdelmei kerülnek terítékre.

A rendező, Novák Péter így vall a darab megszületésének a szándékáról: „Minél többet őrizni az eredeti írói szándékból, minél inkább tartani vele a történet sűrűjébe, különös tekintettel arra a megrázó lírai környezetre, amiben megszólal.”

Szereposztás

Szabó Gábor
Béhr Márton
Sági Erzsi
Kulcsár Viktória
Bíró
Bede-Fazekas Szabolcs
Halál
Hunyadi Máté
Gazdag legény
Appelshoffer János
Gábor anyja/öregasszony
Rémi Tünde
Vénasszonyok
Balogh Melinda, Izabella Causanell
Őrmester
Berecz István
Ensemble
Bodnár Dániel, Bolgovics Gergő, Bölcsföldi Bálint, Bartha Zsófia, Dajka Ilka, Santana Cadena Diána, Józsa Tamás, Kovács Gábor, Marosi Gerda, Sosovicza Fanni, Tóth Melánia

Munkatársak

Látvány rendező
Kuti Ágnes
Dramaturg
Sediánszky Nóra
Zeneszerző
Kelemen László
Fővilágosító
Hlinka Móni
Rendezőasszisztens
Sárosi Emőke
Produkciós vezető
Tóth Ferenc
Producer
Dr. Balogh Júlia

Csoóri Sándor - Halálra táncoltatott lány

Rendezői koncepció

Csoóri szerint kár azon sajnálkozni, hogy irodalomtörténeti mélységben, egy-két nemzeti drámánkat leszámítva nincs drámairodalmi hagyományunk, mert ez így nem igaz. A népballadákat magzatburokban bennszorult drámáknak definiálja, joggal: témaválasztásaik zsigerileg feszegetik a létezés alapkérdéseit, szemben a korabeli dedikált műköltészet „nemes történelmi hisztériájával”. Hőseik koruk társadalmával, értékrendjével kerülnek konfliktusba, mit csak a veszteség képes feloldani egyedül. A rendezői koncepció alapvetése volt, hogy minél többet őrizzünk meg az eredeti írói szándékból, minél inkább tartsunk vele a történet sűrűjébe, különös tekintettel a megrázó lírai környezetre, amiben megszólal.

A dráma története egy többszólamú, vegyes műfajú előadás létrehozását inspirálta, ahol a verses, prózai szöveg egyenrangú önkifejező eszköze a zene és a tánc, valamint az árnyjáték különleges, expresszionista miliője – a szerző elemzéseiben többször hivatkozik a magyar folklór költői nyelvének szürreális sajátosságaira, s az említett műfajok érzékletesen támasztják alá ezt.

Az alkotói gárda, Kelemen László zeneszerző, Berecz István koreográfus, Kuthy Ágnes bábművész, Novák Péter rendező kulturális pályájának indíttatása a Kárpát-medence sokszínű kultúrájának élményanyagában keresendő, s ezt a forrást az előadás autentikusan tükrözi, miközben a kortárs modern színház formanyelvén kommunikál közönségével.

Az eddigi visszajelzések alapján bátran állítjuk, hogy az előadás több nemzedék számára élmény. Az idősebb generáció a költő, író, társadalomformáló szerző előtt tiszteleg, a középkorúak számára a produkció összművészeti jellege izgalmas, a fiatal korosztályt a szerelem és vágy hatalmának, pusztító erejének időtlen tragédiája nyűgözi le, készteti önvizsgálatra.