Magócs Ottó, színművész

Magócs Ottónak hívnak, már 1973 óta.
A zene és a színház szeretete gyermekkorom óta meghatározza az életemet, talán nem is volt kérdés soha, hogy a színpadot válasszam hivatásul.
1991-ben léphettem először a nagyérdemű elé, az akkori Madách Kamaraszínház, a mai Örkény Színház deszkáin.
Ezt követően, majdhogynem azonnal lehetőséget kaptam a Nemzeti Színházban is, a jelenlegi Magyar Színház épületében.
Erre az időszakra a mai napig hálatelt szívvel gondolok vissza.
Olyan legendás művészekkel állhattam egy színpadon, mint Tolnay Klári, Mensáros László, Kállai Ferenc, Zolnay Zsuzsa és Fonyó István.
Bár az előadást a Várszínházban mutattuk be (ami most a Karmelita épülete), de a próbák eleinte a Hevesi Sándor téren zajlottak. Ez az emlék köt legszorosabban a Magyar Színházhoz.
Bár 1993 óta, kevés kivétellel, a zenés színház határozza meg a pályámat, de nézőként folyton visszahúz a szívem a „Magyarba”, ahol számtalan remek előadást és tehetséges pályatársat csodálhattam meg a most megújuló nézőtérről.
Hiszem, hogy a színház mindannyiunk ügye. Szükségünk van arra a lelki táplálékra, amit nyújt, hiszen hitet ad, megnevettet,nevel, elandalít, és gondolkodásra késztet.
A színház valódi oázis a kultúrára szomjazók számára, olyan lehetőség, ami segít feltöltődni, hogy élvezetesebbnek élhessük meg az életnek nevezett hosszú utazást.
Ahogy most a Magyar Színház nézőtere megújult , úgy képes megújulni a lelkünk is estéről-estére itt, ezen a fantasztikus helyen.
Köszönöm, hogy szerény lehetőségeimmel én is részese lehetek ennek a megújulásnak. Köszönöm, Magyar Színház!
Élj sokáig, légy velünk, hogy együtt folytathassuk ezt a kalandos utazást mindannyiunk örömére!