100 pedagógussal gondolkodtunk együtt a fiatalokról, a prevencióról és a színház szerepéről

100 pedagógus részvételével valósult meg október 3-án a Magyar Színház III. Színházi Nevelési Szakmai Találkozója, amelynek középpontjában idén a fiatalok mentális egészsége, az addikciók megelőzése és a színház lehetséges szerepe állt.

A „MIKOR VESSZÜK ÉSZRE? – Fiatalok mentális egészsége, prevenció és színház” című szakmai nap célja az volt, hogy közös gondolkodásra hívja mindazokat, akik pedagógusként, segítő szakemberként vagy alkotóként nap mint nap fiatalokkal dolgoznak.

A délelőtti kerekasztal-beszélgetés már a nap elején megmutatta, mennyire fontos és aktuális kérdéseket hoztunk közös térbe. Arról gondolkodtunk együtt, hogyan vehetjük észre időben, ha egy fiatalnak segítségre van szüksége, milyen jelekre érdemes figyelni, milyen tényezők nehezíthetik a problémák korai felismerését, és milyen szerepe lehet ebben az iskolának, a pedagógusoknak, a kortárs közösségnek és a segítő szakmáknak. A beszélgetés egyik fontos kérdése volt az is, hogyan kapcsolódhat mindehhez a színház: mit tud láthatóvá és átélhetővé tenni egy előadás, és hogyan válhat a művészeti élmény a párbeszéd és a feldolgozás kiindulópontjává.

A beszélgetésen Polányi Viktória tanácsadó szakpszichológus, Pelbát Gergely, a Kék Pont Alapítvány terápiás munkatársa és klinikai szakpszichológus-jelöltje, valamint Végh Róbert, a Megálló Csoport Alapítvány terápiás munkatársa és addiktológiai konzultánsa osztotta meg tapasztalatait. A beszélgetést Varga Fekete Kinga, a Magyar Színház színművésze moderálta.

A délelőtti gondolatokat a résztvevők a párhuzamos szakmai programokon vihették tovább.

A sajátélményű fórumszínházi workshopokon a pedagógusok két kisebb csoportban, a fórumszínház eszközeivel dolgoztak tovább az addikció témáján. Egy tanár–diák helyzetből kiindulva azt vizsgálták, milyen jelekre érdemes figyelni, hogyan lehet megszólítani egy nehéz helyzetben lévő fiatalt, és milyen pedagógusi reakciók segíthetik a kapcsolódást. A résztvevők saját tapasztalataikkal és ötleteikkel alakították az improvizált jeleneteket, így különböző megközelítéseket és lehetséges cselekvési utakat próbálhattak ki egy biztonságos, közös gondolkodási térben.

A műhelyekben Lőrincz Nikol, Tóth Géza Gergő, Horváth Anna és Keresztény Tamás, a Magyar Színház színművészei működtek közre. A workshopokat Háda Fruzsina, a Magyar Színház színházi nevelési szakembere és Barsi Márton, a Magyar Színház színművésze vezette.

Ezzel párhuzamosan zajlott a NemTabu Live – Amikor a viselkedés üzenet című beszélgetés Farkas Edit autizmus szakirányú gyógypedagógussal és pszichopedagógussal. A beszélgetés a neurodiverzitás, az önszabályozás, a megküzdési stratégiák és a függőségi sérülékenység összefüggéseit járta körül, és arra is kereste a választ, hogyan érthetjük meg jobban a látható viselkedés mögött meghúzódó szükségleteket. A beszélgetést Bagány Márton, a Magyar Színház értékesítési és kommunikációs vezetője moderálta.

A szakmai programot az Iskolával a színházba alkalom folytatta, amely lehetőséget teremtett arra, hogy a pedagógusok személyesen találkozzanak a színház szervezőivel, tájékozódjanak a 2026/2027-es évad iskolai csoportok számára ajánlott előadásairól és programjairól, valamint saját csoportjaik igényeihez kapcsolódó kérdéseket tegyenek fel.

A nap gondolkodási ívét a 15 órakor kezdődő Addikt című előadás tette teljessé. A produkció azt mutatja meg, hogyan változtathatja meg a függőség nemcsak az érintett, hanem egy egész család életét, és milyen nehéz szembenézni vele akkor, amikor már nem lehet tovább hallgatni. Az előadás a finom jelek felismerésére is ráirányítja a figyelmet, és arra, hogy a felismerés lehet az első lépés a segítség és a változás felé. Így a résztvevők a nap szakmai beszélgetései és sajátélményű műhelymunkája után a színház eszközein keresztül is kapcsolódhattak a közösen vizsgált kérdésekhez.

A rendezvény valamennyi programját nagy érdeklődés, nyitottság és nagyszerű hangulat kísérte. Különösen örömteli volt megtapasztalni, hogy a 100 résztvevő nem egyszerűen hallgatója, hanem aktív alakítója lett a szakmai napnak: kérdezett, megosztotta saját tapasztalatait, kipróbált helyzeteket, kapcsolódott mások gondolataihoz, és olyan párbeszédek indultak el, amelyek reményeink szerint a rendezvény után is tovább élnek.

Számunkra éppen ez adja a Színházi Nevelési Szakmai Találkozó egyik legfontosabb értékét: találkozási pontot teremteni pedagógusok, segítő szakemberek és színházi alkotók között, ahol nem kész válaszokat szeretnénk adni, hanem együtt keressük azokat a kérdéseket, nézőpontokat és eszközöket, amelyekkel közelebb kerülhetünk a fiatalokhoz.

Köszönjük minden résztvevő pedagógusnak, meghívott szakembernek, workshopvezetőnek, közreműködő művésznek és kollégának a nyitottságot, a figyelmet, az aktív jelenlétet és a közös gondolkodást.

Jó volt együtt gondolkodni. Folytatjuk.