Mert talán ez a Nagy Viktor rendezte Koldus és királyfi legnagyobb erénye: amellett, hogy igyekszik visszaadni egy klasszikusként emlegetett ifjúsági és kalandregény hömpölygését, fordulatosságát, zenés színházi produkcióktól szokatlan következetességgel állítja a néző elé a megidézett kor kontrasztjait: a nemességet és az alávalóságot, a bölcsességet és az ostobaságot, az áldozatkészséget és az önzést, a csillogást és a szennyet, a gazdaságot és a nyomort. A végeredményről pedig ugyanaz mondható el, amivel Hendon jellemezte a pártfogásába vett trónörököst: szerethető.