„Nem lehet úgy jövőt építeni, ha az ember nem tiszteli a múltját”

Bár elsőként a Zeneművészeti Főiskolán diplomázott, igazából mindig rendezni akart, így a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői szakát is elvégezte. Az ország számos színházában megfordult, az Operaház főrendezője, a Győri Nemzeti Színház igazgatója volt, jelenleg pedig a Magyar Színházat vezeti. Nagy Viktort többek között az elmúlt évadról kérdeztük.

A Magyar Színház (korábban Pesti Magyar Színház) repertoár színház, így szembe kellett néznem azzal, hogy egy ideig még görgetem a korábbi előadásokat, de ebben az évadban azért már sikerült néhány nagyon sikeres bemutatót tartanunk. A Stúdióban, ami eddig kizárólag csak a prózának adott helyet, zenés előadásokat is játszunk.

A zeneművészeti tanulmányaiból, az Operaházban eltöltött évekből ez adódik is. Ez már a ön ízlését tükrözi?

A zene nagyon fontos, és nem csak azért, mert népszerű műfaj. Rendezői repertoárom több mint a felét teszi ki a zenés műfaj. Sikerült olyan darabokat behozni, amik az újdonság erejével hatottak, például régi vágyam valósult meg a Koldus és királyfi ősbemutatójával, ami egy igazi családi darab. Nagyon erős a késztetésünk, hogy az ifjúságnak klasszikusokat is bemutassunk, most volt például a Hamlet premierje. A következő bemutatónk a Stúdióban Goldoni A legyező című darabja lesz Kiss Csaba átiratában, én pedig most kezdem el próbálni Chaplin A kölyök című filmjéből készült nagyszerű zenés darabot. Az év elején mutattuk be Hamvas Béla A bor filozófiája esszékötetéből készült estet. Remek dolgokon vagyunk túl. Azt látom, hogy amit terveztünk, sikerült megvalósítanunk az elmúlt egy évben.

Mi lesz a korábbi, sikeres darabokkal?

Nem célom, hogy ráerőltessem a saját elképzelésemet a színházra. Az első pillanattól azt gondoltam, hogy azokat az előadásokat, amelyeket szeret a közönség, nem vesszük le a műsorról pusztán azért, mert nem az én ízlésemet tükrözik. Ezek tehát maradnak, miközben eleget teszünk azon feladatunknak, hogy újat is teremtsünk.

Az előző időszakban ifjúsági színházként definiálta magát a színház, ön pedig most család-színházként határozta meg a fő irányvonalat. Mennyiben váltottak profilt?

Amikor egy színház már kialakította a maga brandjét, attól nem szerencsés eltérni. A vállalásom sem ez volt. Folytatni akarjuk, csak a saját eszközeinkkel. A különbség inkább ízlésbeli, hogy milyen darabokat vesz elő az ember, hogy miket preferál jobban. Most kicsit megszaporodtak a zenés darabok, ami nem jelenti azt, hogy ez mindig így lesz. Mivel az örökség igen nagy, sok nagyszerű színész szelleme még mindig itt van a házban, hitvallásunk, hogy meg kell felelni ennek a kihívásnak.

Elhagyták a színház nevéből a Pestit. Ez a régihez való visszakapcsolódás? Mennyire kötelez a valamikor Nemzeti Színházként is működött teátrum?

A Magyar Színház tipikus polgári színház volt, ennek szellemében jött létre, tehát részben kötődünk ehhez a hagyományhoz, de ugyanígy meghatároz minket az egykori Nemzeti Színház hagyománya, a falakat átitatta ez a múlt, Major Tamás, Sinkovics, Iglódi, Marton Endre, Kállai Ferenc, Vámos László – aki tanárom volt évekig – emléke. Ehhez is kötődünk, és nem utolsó sorban ahhoz a státuszhoz, ami a korábban említett ifjúsági-és családi színház. Én azt gondolom, hogy nem lehet úgy jövőt építeni, ha az ember nem tiszteli a múltját.

Mi az az ízlés és érték, amit előtérbe kerül, ami meghatározóvá teszi a színházat?

Az értéket jobban meg lehet határozni, az ízlés viszont rendkívül szubjektív. Amikor ezekről beszélünk, mindig nagy nevek jutnak eszembe: Várkonyi Zoltán, Ádám Ottó vagy az Operában Békés András. Az ízlés által teremtett dolog tudnak értékké válni. Ezért említettem a számomra meghatározó neveket, akik bár más ízlést képviseltek, de mindannyian nagyon magas színvonalú előadásokat hoztak létre, és a társulatépítésben élen jártak. Ezt nevezem én értéknek, és ez ad garanciát a folytonosságra.

Több színház is azon dolgozik, hogy néhány előadásával bevonja a gyerekeket, a fiatalokat. A vállaltan ifjúsági Magyar Színház hol találta meg azt a rést, ami hiány, azt, amitől más tud lenni?

Kiírhatunk bármiféle szlogent, de igazából a minőség számít. A nézők az előadásokra, a színészekre kíváncsiak. A családi színház azt jelenti, hogy a legfiatalabb korosztálytól az idősekig mindenkit megszólítunk, együtt mehet el a család, és annál jobb nincs is, mint utána közösen beszélgetni az előadásról. Ez nagyon szép idea, de tartalommal is meg kell tölteni. Én ellene vagyok a műfajok egymással való összehasonlításának, a műfaji előítéleteknek, a kabaré éppen olyan jó tud lenni, mint egy klasszikus, ha minőségi, ha mondanivalója van. Mi ezt vállaltuk, és talán ez a varázsa is ennek a színháznak.

Nem szeretnék a saját rendezéseimmel példálózni, de a Koldus és királyfi ebből a szempontból fontos előadás. Gyerekkoromban találkoztam először a művel diafilmen, amit a zseniális Zórád Ernő rajzolt, azóta bennem élt a történet. Ugyanilyen fontosnak gondolom a Stúdióban bemutatott Fejes Endre-darabot, a Jó estét nyárt. Büszke vagyok a Rumini felújításra, a most bemutatott Hamletre, ezekre nézek vissza szívesen.

Fontos elkötelezettség a drámapedagógia. Be tudják vonni az iskolákat a színház életébe?

A drámapedagógiát kezdetben a független társulatok csinálták, később a kőszínházak is betervezték a programjukba, mert nagyszerű lehetőség és küldetés. Fontos lenne a függetlenek tapasztalatát átvenni, együttműködni velük drámapedagógiai ügyekben. Szívesen látnék a színházunkban olyan szakembereket, akik ezzel foglalkoznak. Nemrégiben az MMA Művészeti Tagozata ebben a témában, „Színházra nevelés-színházi nevelés” tarott egy konferenciát, ahol komoly tapasztalatokat szereztünk arról, hogy ez mennyire fontos az ifjúság számára. Nekünk is vannak nagyon komoly foglalkozásaink, járunk iskolákba, és a színházban is tartunk foglalkozásokat, de a jövőt abban látom, hogy összedolgozzunk ezügyben a függetlenekkel.

Frissítette a társulatot is, meghívott jónéhány színészt. Ez fiatalítást jelent, vagy ízlésbeli dolog?

Mindenkinek bizalmat adtam, mivel nem ismertem a társulat egy részét, úgy éreztem, nincs morális alapom a tehetségek megítélésére, megadtam magamnak ezt az első évet. Csak azoktól váltam meg, akiktől muszáj volt, ugyanakkor szükségképpen ki fog alakulni a társulatban egy rotáció, mert például bizonyos szerepkörök hiányoznak, kevés az idős szerepet eljátszó férfi színészünk. Tanítok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, figyelemmel kísérem a végzős osztályokat, jó terep a tehetséges fiatalok megtalálására, néhány növendék, dramaturgok, színészek már dolgoztak a színházban. Folyamatosan frissül a társulat.

A pályázatában arról írt, hogy a játszóhelyeken legalább egy klasszikus, egy kortárs és egy ősbemutató szerepeljen. Hogyan alakul majd a jövő évad repertoárja?

Jövőre is lesz ősbemutatónk, folytatjuk tovább azt a tendenciát, hogy a nagyszínpadon széles kínálatú repertoárunk lesz, többek között – már a jogokat is megkaptuk – az Alice csodaországban musical változatát mutatjuk be. Kubik Anna főszereplésével Fedák Sári életét feldolgozó estet tervezünk a Stúdióba, és lesz egy magyar ősbemutatónk is, hiszen a Keménykalap és krumpliorr történetét adaptáljuk színpadra.

Szerző: Marton Éva
Forrás: Papageno
Fotók: Zsiros Aliz