Szécsény Ágnes

A színház számomra egy varázslatos világ. Annak idején, amikor a pályaválasztásra került a sor sokáig kerestem a helyem ebben a világban. Újságíróként és fotósként is részt vehettem benne. Végül pszichológusként találtam meg a hivatásom. Rájöttem, hogy a színházban is a szereplők élettörténetei, indítékai, mozgatórugói érdekelnek a legjobban, amit egy-egy darabban ezerféleképpen lehet ábrázolni a műfajától, és a rendező szándékától függően, és ez nagyon izgalmas!
A színház szeretetemet annak is köszönhetem, hogy édesanyám kisgyermek koromtól kezdve vitt a korosztályomnak és az aktuális érdeklődésemnek megfelelő darabokra, nagyon lelkesen, hiszen számára is nagy szerelem a színház. Egyrészt azért, mert egy ideig súgóként dolgozott az (akkor még) Fővárosi Operettszínházban, így belülről is megtapasztalhatta a színházcsinálás varázsát. Másrészt pedig, mint mondja a színház számára mindig egy különleges kikapcsolódás, ami segít mások szemével látni a világot, sorsokat, érzéseket átélni. Színházba menni számunkra mindig egy ünnep. Ezért nagyon örültem a lehetőségnek, hogy meglephettem édesanyámat a 70. születésnapjára egy névre szóló székkel. Ő egy különleges ember és ez igazán méltó ajándék a számára.